Kazanlár Ámin Emil (1939-2021)

Kazanlár Áminollah Emil különleges és varázslatos személyiség volt. Arab-perzsa keresztneve, annyit jelent Isten megbízottja, ezt a szerepet élete során be is töltötte. Nem csupán a származása unikális (édesanyja egy nagyváradi magyar-zsidó családból származott, édesapja pedig török-kurd család sarja, és ő Iránban látta meg a napvilágot, de mivel édesanyjának dolgoznia kellet, jórészt örmény keresztanyja nevelte, ezért elsőként örményül beszélt), de a személyisége is az. Ki volt ő? Tarot-festő, festőművész, bábtervező, filozófus, ezoterikus bölcselő, nyelvész, jövendőmondó? Egyszerre mind és valami sokkal több. Egy nagy mesélő, aki a valós megtörtént eseményeket adta elő úgy, mint egy-egy novella. Ezek a kis elbeszélt novellák, az egyetemes műveltsége révén, megannyi kultúra tanításaiba avatták be a hallgatóját.

Kazanlár festészete szakrális és mágikus, szellemében rokon az ortodox ikonfestészettel valamint a keleti művészettel. Abba a körbe tartozik, amiről Hamvas − akinek egy alkalommal a Bábszínházban jósolt − esztétikai elvárásaiban beszélt. Kazanlár komolyan vette és követte a harmadik századi perzsa vallásalapító és festőművész, Mání intelmét, nevezetesen, hogy a festés ima. A festményei meditációs objektumok, minden kép mögött egy bölcseleti tanítás rejtőzik, s aki elég nyitott azt megszólítják. Kazanlár festészetének egyik fő témája a tarot, ami nem csupán festészetileg érdekelte, hanem bölcseletileg is. Azért mert Kazanlár legalább annyira volt bölcselő, mint festőművész. Azt talán nem túlzás állítani, hogy korunk legnagyobb tarot misztikusa volt, aki ráadásul a tarot kártyák szimbólumvilágát megújította, többek között elkészítette a kőr-tarot, amelyen ott láthatjuk a magyar kultúra számtalan alakját. Kazanlár élete során számtalanszor végigment a Nagy Arkánum 21 lapjának beavatásain, és biztos, hogy Diadalszekéren távozott a világunkból.